Török világ Magyarországon (1. rész) / Történeti regény
Erdély a török hódoltság korában: Apafi Mihály, a csillagászatba merülő, tudósnak született fejedelem uralkodik egy önálló, törvényekkel és fejedelmi udvarral bíró ország fölött, miközben a Királyhágón túl már a félhold parancsol. Jókai regénye e törékeny béke világát rajzolja meg, ahol a magyarság ellenségei segítségével pusztítja önmagát. A cselekmény szálai Budától Gyulafehérvárig fonódnak össze: a lánglelkű jövevény, az egyenes lelkű tanácsúr, az ifjú idegen és a két haza legszebb hölgyeinek titkos szövetsége köré, mindezek fölött pedig Erdély ravasz, mindenkin túljáró első minisztere áll.
A mű nem a dicsőség, hanem a balsors korát választja, mert Jókai szerint egy nemzetet a megpróbáltatás jellemez igazán. Szereplői nem félistenek, hanem egész emberek, erényekkel és gyarlóságokkal. A regény a hűség, a hit, a polgárszabadság és a politikai bölcsesség kérdéseit feszegeti, s arra tanít, hogyan őrizheti meg egy kis ország méltóságát a nagyhatalmak árnyékában — örök tanulság a megértésről és a túlélésről.
How it begins
Olvasó közönségem iránti kötelességet reménylek teljesíteni, a midőn jelen művemben ugyanazon időszak képeit adom vissza, melyből «Erdély aranykorát» vettem. E két regény között nem kivánok művészi összefüggést kerestetni, – ha volna, az mindkettőnek hibája lenne; csupán a kor vezéreszméi közösek, melyek mindkettőn keresztül folynak s miknek jellemzése volt fő törekvésem. Lehet, hogy ezen tárgyak nem érdekesek, de tanulságosak; lehet, hogy ezen kor nem gazdag dicsőségben, de gazdag erényekben és bölcseségben. Tán választhattam volna fényesebb időszakot Magyarország történetéből, hol rajzolásaim gyöngeségét a szinek ragyogása pótolta volna; ámde egy nemzetet nem a szerencse, hanem a balsors jellemez; s az alakok, melyek itt felmerülnek, bár nem félistenek, de egész emberek. Erdély ez időszakban az európai önálló birodalmak sorában áll, mely saját kormányzattal, törvénynyel, uralkodó vallással, fejedelmi udvarral bir, hol az ausztriai, franczia, lengyel és török birodalmak követei állandóul tartózkodnak. Künn, a Királyhágón és a székelyhidi váron túl, már felfordult világ van, ott török basa osztja parancsait a helységeknek, ott a várakon félhold ragyog, s üldözött hit és polgárszabadság jó menedéknek tartja a félhold uralmát; a magyar ellenségeinek segít önmagát pusztítani. Titkos és nyilt villongás minden körökben, csak Erdély kardja nyugszik: félelmes fegyver, ha egyszer ki van húzva, de utolsó fegyver, ha egyszer ki van ütve a kézből. E kérdés világa dereng át az egész történeten, e körül csoportosul minden alak, kicsiny és nagy, fényes és sötét.
Text from Project Gutenberg, public domain.