Életemből (II. rész) / Igaz történetek. Örök emlékek. Humor. Utleirás.
A tápióbicskei csatatértől induló kötet Jókai Mór személyes emlékeinek és igaz történeteinek gyűjteménye. A szerző saját élményeiből merítve idézi fel az 1848–49-es szabadságharc hőseit: Sebő őrnagy lovagi párbaját az osztrák óriással, Riedesel ezredessel, a vörössipkások rohamát, a polgári pályát fegyverért elhagyó honvédeket, köztük iskolatársát, Gózon Lajost. A visszaemlékezések, anekdoták, jellemrajzok és útleírások mellett a humor és a meghitt, örök emlékek is helyet kapnak, megelevenítve egy nemzedék áldozatkészségét és a hétköznapi emberekből lett katonák csodáját.
A mű azt mutatja meg, hogyan vált hazaszeretetből bátorság, lelkesedésből hősiesség — miként lesz „egy ember, egy kard” is elég ahhoz, hogy új fejezetet nyisson a történelemben. Jókai elbeszélő ereje, derűje és emberszeretete teszi maradandóvá ezeket az írásokat. Egyszerre tanúságtétel a szabadságharcról és vallomás az emlékezés, a barátság és a nemzeti összetartozás értékéről, mely máig megőrizte frissességét és érzelmi hitelét.
How it begins
A tápió-bicskei csata el volt már vesztve; az osztrák hadsereg vitézül küzdött ezen a napon. Bastich veteránjai véres tusa után vetették vissza rohamra vitt fiatal honvédeinket, a visszavonulás feltarthatatlan volt. Hátunk megett pedig a megáradt Tápió volt s annak egyetlen egy hídja, melyhez összetolongva sietett a megzavart sereg. Az osztrák lovasság üldözésre rohant. Dipold ágyúi meg-megállíták őket, kartácscsal üdvözölve a közeledő báni huszárokat. Végre az ágyúk is ott vesztek. A hadtest vezérei feladták a csatát, s gázlókon menekültek keresztül, a hídról leszorítva. Elveszett az ütközet, elvesztek az ágyúk, elveszett a nap dicsősége, s még jött egy új csapás, hogy az egész hadtest oda veszszen; az ágyúszóra Nagy-Káta felől elősietett Sternberg dandára, s oldalt fogta a menekülő magyar hadtestet. Nyolcz század osztrák lovasság jött egy tömegben a homokhalmokról alá; ha ez a felzavart had derekába csap, az egész hadtest veszve van. Csak hat század tartalékhuszár volt, a mit ellenük lehetett küldeni: azok is lehangolva, elkedvetlenítve a vesztett csata miatt. De vezérük volt Sebő őrnagy. Csak egy ember, csak egy kard. De egy ember, egy kard is elég, hogy olyan gondolatjegyet húzzon a történelem folyamába, mely azt mondja: «itt most megállj, más fejezet kezdődik». Sebes ügetéssel közeledett az osztrák lovasság, s messze előtte lovagolt vezére, Riedesel ezredes.
Text from Project Gutenberg, public domain.