Szabadság a hó alatt, vagy: A zöld könyv / Történelmi regény
Szabadság a hó alatt, vagy A zöld könyv Jókai Mór monumentális történelmi regénye, amely a XIX. század eleji Oroszországba, a dekabrista összeesküvés és a cári önkény világába kalauzol. A havas erdőkön, romvárosokon át vonuló kozák csapat és a vércseppeket ereklyeként gyűjtögető magányos lovas baljós nyitóképe után a regény hőseinek sorsa bontakozik ki: titkos szövetségek, elszánt szabadsághősök és a hideg birodalmi hatalom küzdelme, amelyben szerelem, árulás és önfeláldozás fonódik össze. A „zöld könyv” a szabadságra esküdött összeesküvők titkos jegyzéke, amely körül a cselekmény forog.
A mű a zsarnokság és a szabadságvágy örök ellentétét állítja középpontba, miközben a lélek nemességét és a hűség erejét ünnepli a dermesztő történelmi háttér előtt. Jókai pazar romantikus képzelete, lírai tájleírásai és nagyívű jellemei révén a regény nemcsak egy elnyomott nép tragédiáját idézi fel, hanem azt is, hogyan őrizheti meg az ember a méltóságát a legkíméletlenebb körülmények között is.
How it begins
A szél behordta hóval az utakat, a lovak csülökig járnak benne; a fenyőfák sötét lombja meghajlik a hóburok terhe alatt, az alsó geszt vékony galyára pedig ráfagyott a nappali olvadástól a jég vastag rétegekben, úgy, hogy mikor a szellő végig suhan az erdőn, a jégcsapos lomb csilingel, mint valami tündéri harangjáték. Sebesen tovasuhanó ólomszinű felhők közül előbukkanik néha a tele hold, s aztán, mintha elég volna neki a mit látott, siet hirtelen egy újabb felhőkisértet mögé elrejtőzni; az a zugó szél mintha az ő didergésének a hangja volna. Az úttalan síkon, a hópalástos erdőkön keresztül vonul késő éjjel egy lovas csapat. A lovagok hosszúsörényű apró paripái aláhajlott nyakkal szimatolják az utat; bozontos kucsmáikról, hosszú hátravetett dárdáikról felismerni a doni kozákokat. Szabályszerű hadi felvonulás rendében utaznak. Elől kettős őrszem, felvont karabélylyal a karján, utána egy szakasz, azután egy ágyu hat lóval, azután egy egész szotnya, ismét egy ágyu, a rajta ülő tüzérekkel. Annak a nyomában megint egy pulk lovas, és azután ismét egy hat lovas ágyu, – de már ezen az ágyucső hiányzik. A helyett egy emberalak van rá kötve. A két keze odalánczolva a laféta koronglyukához, a két lába alácsügg s barázdát húz a hóban (mezítelen láb, rongyokkal félig-meddig takarva).
Text from Project Gutenberg, public domain.