Életemből (I. rész) / Igaz történetek. Örök emlékek. Humor. Utleirás.
Életemből (I. rész) Jókai Mór önéletrajzi visszaemlékezéseinek gyűjteménye, melyben az író a saját élete és a magyar történelem sorsfordító pillanatait idézi fel. A nyitó fejezet az 1848 előtti Magyarországot festi le: a félmilliónyi nemes kiváltságait, a tizenöt millió jogfosztott jobbágy terheit, a robotot, a dézsmát, a cenzúrát és Metternich mindent bénító uralmát. Jókai felidézi Eötvös Józseffel való találkozását, a centralisták programját — „felelős kormány, népképviseleti parlament" —, majd elvezet a forradalom hajnaláig, 1848. március 15-éig. Igaz történetek, örök emlékek, humor és útleírások fűződnek egybe a kötetben.
A mű egy szemtanú hiteles vallomása egy letűnt világról és egy nemzet újjászületéséről. Témái a szabadság, a reformkor küzdelmei, a régi rendi alkotmány összeomlása és a polgári Magyarország születése. Azért fontos, mert Jókai nemcsak a nagy eseményeket, hanem a kor hangulatát, embereit és eszméit is megőrzi az utókornak, személyes emlékezetté oldva a történelmet.
How it begins
A kik ama napfordító év cselekményeiben résztvettek, kevesen élnek már, s a kik még életben vannak, azok is mindennap leszámolnak az élettel, mielőtt álomra hajtanák fejüket, mert nem tudhatják, hogy lesz-e még annak az álomnak fölébredése? A kinek a régi emberek közül még van valami elmondani valója, siessen vele, a míg a nap süti az arczát. Én is e régi emberek közül való vagyok. Hadd mondjam el, a mit ez emlékezetes napról följegyeztem. Más Magyarország volt az, mint a mostani. A magyar nemzetet félmilliónyi nemes ember képezte. Az választott megyei tisztviselőket és az országgyűlés alsó házába követeket, megyénkint kettőt. Ezeknek a megyei rendek utasításokat adtak s ha követeik ez utasítások ellenére szóltak és szavaztak, visszahívhatták őket. A polgári osztály is képviselve volt az országgyűlésen. A királyi városok egy-egy követet küldtek. S valamennyi királyi város követeinek a szavazata «egy» szavazatot adott ki. Ez volt a polgárság részvevése a törvényhozás műveletében. Hát a többi? A tizenöt millió lakosa az országnak? A földmívelő, a munkaviselő nép? A jobbágyság? Annak semmi szava nem volt. A «misera plebs contribuens», a «glebæ adstrictus» jogokkal nem birt, csak kötelességekkel. Ő viselte az adó terhét, sokféle czímen, ő adta az ujonczokat a rendes hadsereghez, s azok szolgáltak tiz esztendeig, szabadságolás nélkül: a nemesség csak a haza határán betörő ellenség ellen tartozott harczolni.
Text from Project Gutenberg, public domain.