Thury Zoltán összes művei (1. kötet) / Ketty és egyéb elbeszélések
Ketty és egyéb elbeszélések Thury Zoltán összegyűjtött műveinek első kötete, amely a szerző novelláit fogja egybe. A nyitó elbeszélés egy müncheni bérház — a „czivilkaszárna" — lakóinak világába vezet, ahol az új, kíméletlen háziúr, Huber rögtön beköltözése után számon kéri a bérlőket. A padlásműteremben élő szegény, beteges festőt másnap reggelre kilakoltatással fenyegeti, mit sem törődve azzal, hogy a nincstelen művész öngyilkossággal fenyeget. A megalázott, pénztelen festő tehetetlenül bolyong a havas márciusi utcákon, hiába kér előleget — majd hazatérve műtermében egy fiatal leányra talál, aki megrendülten lapozgatja nyomorúságot ábrázoló vázlatkönyvét.
Thury kíméletlen realizmussal ábrázolja a századforduló szegénységét, a művészsors kiszolgáltatottságát és a pénz hatalmát az emberi méltóság felett. Írásai a kisemberek mindennapi küzdelmét, a könyörtelen vagyon és a tehetetlen nyomor összecsapását mutatják be. Jelentőségét éles társadalomkritikája, tömör, érzelmes elbeszélőmódja és a magyar naturalista próza fontos darabjaként betöltött helye adja.
How it begins
A bürgerstrassei nagy czivilkaszárnya dobrakerült s jó olcsón jutott hozzá a szép nagy házhoz valami Huber nevü vastag, goromba képű bajor. A müncheni házakon nagyon sok az adósság, annak esett áldozatul a czivilkaszárnya is. Nem valami túlságosan nagy épület ez, hanem a környezet kunyhói közül ugy kiemelkedik a négy emeletével, mint a milyen nagy egy hegy a hangyazsombék mellett—és szabályos, mint egy koczka, nincs rajta semmi felesleges. A falait már megszürkítette a sok hó és eső s csupa szűk, munkásemberek számára épített lakosztály miatt lett kaszárnya a neve. Huber ur másnap beköltözködött a földszintre s minthogy meg akarta ismerni a lakóit, mindjárt ebéd után behivatta a házmesternét. —No csak őszintén rukkoljon ki mindennel. Fizetnek a lakók? —Hát igen, igen—hümmögött az asszony. —Pontosan? —Igen, igen... Látszott, hogy szeretne el is hallgatni valamit, ez az ember nem ugy néz ki, mint aki kegyelmet ismer a lakókkal szemben, de Huber ur nem elégedett meg a felelettel. —Számlálja elő, kik fizetnek pontosan s kik rendetlenkednek... No, befagyott a szája? A szegény jó asszony látta, hogy itt nincs mentség, pontosan beszámolt hát a lakókról. —Az első emeleten a kárpitos megkésik néha egy-két nappal, hanem azért nagyon becsületes ember. Erre az emeletre aztán nincs panasz. A második egészen pontos, sokszor még előre ideadja a pénzt egynémelyik, nehogy elköltse. A harmadik emeleten lakik egy vámhivatalnok... —Balra, jobbra?
Text from Project Gutenberg, public domain.