A magyar nép művészete (1. kötet) / A kalotaszegi magyar nép művészete
A magyar nép művészete első kötetében Malonyay Dezső és munkatársai a kalotaszegi magyar nép képzőművészetét, díszítő hagyományait tárják fel. A szerző bejárja a vidéket, összegyűjti és gazdag képanyaggal mutatja be a varrottasokat, hímzéseket, a fafaragást, a festett bútorokat, a viseletet, az építkezést és a temetők faragott fejfáit. A leírások a népi mesterek munkáit, a minták eredetét és a mindennapi élet tárgyi világát örökítik meg, miközben a táj és a nép jellemét is megrajzolják.
A mű alaptétele, hogy minden nemzetnek joga és hivatása sajátos egyéniségét kibontakoztatni, s hogy a nemzeti jelleg legbiztosabb tanúi a múlt emlékei és a művészi alkotások. Egy gyorsan nivelláló, egységesülő Európában a könyv a magyar népművészet megőrzését és fejlesztését sürgeti. Jelentősége abban áll, hogy a kalotaszegi hagyományt rendszerezve menti meg az utókornak, és a nemzeti öntudat, az identitás forrásaként mutatja fel a nép alkotó tehetségét.
How it begins
A magyar politikai életben, társadalmi, irodalmi és művészeti téren oly hatalmasan, olyan tudatosan s reméljük, annyira termékenyítően talán még soha sem lüktetett a nemzeti érzés, mint manapság. Politikai és mívelődési törekvéseink mindinkább gazdagodnak nemzeti tartalomban s kultúrmunkánkat egyre erősebben jellemzi a nemzeti büszkeség, amelyhez jogot az a meggyőződésünk ád, hogy a magyar az ő erkölcsi és szellemi gazdagságával – miután a multban már tanúbizonyságot tett történelmi jelentőségéről – nagy jövendőre hivatott. E hivatást betölteni: ez a mi nemzeti törekvéseink célja, ez vezet bennünket, amikor a magyar népben szunnyadó erőt ébresztgetjük, szorgalmazva annak fokozatos fejlesztését is. A természettudományi gondolkozás – állítólag az emberi haladás e nagy diadala – eleinte szívósan tiltakozott a nemzeti eszme ellen, még pedig az úgynevezett egyetemes emberi boldogság érdekében; apránkint azonban, az elméletek gyakorlati csődje után, megértettük, hogy az emberiség magasabb céljai mégis csak leghamarább és legbiztosabban valósíthatók meg az egyes nemzetek keretein belül. Ma már átalánosan valljuk, hogy amint a természet különböző tehetséggel látta el az egyes embert s e tehetségek a különböző viszonyokhoz mérten különbözően fejlődnek, úgy az egyes népek, az egyes nemzetek is különböző tehetségekkel vannak felruházva s e tehetségek, különböző viszonyaik szerint, különbözően fejlődnek. Valamint egyenlő joga van minden egyes embernek, hogy erejét s tehetségét szabadon fejlessze mindaddig, amíg embertársa erejének és tehetségének szabad fejlődését nem akadályozza, úgy hasonló jog illet meg minden egyes nemzetet. Ennyi, és ez a nemzet jogosultsága.
Text from Project Gutenberg, public domain.