A Pál-utcai fiúk: Regény kis diákok számára
Háromnegyed egykor egy budapesti gimnázium tanórája szakad félbe, és ezzel kezdetét veszi Boka, Nemecsek, Csónakos, Geréb és társaik története. A pesti grund, ez a beépítetlen telek a fiúk birodalma, ahol katonásdit játszanak, rangokat osztanak és tisztséget választanak. Amikor a Pál-utcaiak megtudják, hogy a Páter-utcai vörösingesek Áts Feri vezetésével el akarják foglalni a grundot, megszervezik a védelmet. A küzdelem során a legkisebb és legjelentéktelenebbnek tartott közlegény, a törékeny Nemecsek Ernő válik az igazi hőssé, aki betegen, lázasan is hűséges marad, és élete árán is megvédi társai földjét.
A regény a barátság, a hűség, a bátorság és az önfeláldozás örök témáit szólaltatja meg a gyermeki világ komolyságával. Molnár Ferenc nem idealizálja hőseit: az árulás, a becsvágy és a megbocsátás épp úgy helyet kap benne, mint a hősiesség. A grundért folyó harc a haza védelmének kicsinyített képe, a kisemberek méltóságának himnusza. Máig az egyik legolvasottabb és legszeretettebb magyar ifjúsági regény, amely nemzedékek óta szól felnőtthöz és gyermekhez egyaránt.
How it begins
Háromnegyed egykor, ép abban a pillanatban, mikor a természetrajzi terem katedraasztalán hosszú és sikertelen kísérletek után végre-valahára, nagynehezen, izgatott várakozás jutalmául a Bunsen-lámpa színtelen lángjában fellobbant egy gyönyörű, smaragdzöld csík, annak jeléül, hogy az a vegyület, melyről a tanár úr be akarta bizonyítani, hogy zöldre festi a lángot, a lángot csakugyan zöldre festette, mondom: pont háromnegyed egykor, ép ebben a diadalmas minutumban megpendült a szomszéd ház udvarán egy zongora-verkli s ezzel minden komolyságnak egyszeribe vége szakadt. Az ablakok tárva-nyitva voltak a meleg márciusi napon s a friss tavaszi szellő szárnyán berepült a muzsika a tanterembe. Valami vidám magyar nóta volt, ami a verkliből indulónak hangzott s olyan csinnadrattásan, olyan bécsiesen pengett hogy az egész osztály mosolyogni szeretett volna, sőt voltak, akik valóban mosolyogtak is rajta. A Bunsen-lámpában vígan lobogott a zöld csík s ezt valahogyan még csak bámulta az első padból néhány fiú. De a többiek kinéztek az ablakon, amelyen át a szomszédos kis házak teteit lehetett látni s a távolban, az aranyos déli napon a templomtornyot, melynek óráján a nagymutató vígasztalóan haladt a tizenkettős felé. És hogy kifigyeltek az ablakon, a muzsikával együtt más, ide nem tartozó hangok is jöttek be a terembe. Tülköltek a lóvasúti kocsisok, valamelyik udvaron dalolt egy cselédlány, de egészen mást, mint amit a zongora-verkli játszott. És izegni-mozogni kezdett az osztály.
Text from Project Gutenberg, public domain.