Az angol irodalom története
Az angol irodalom története Voinovich Géza átfogó irodalomtörténeti munkája, amely az angol szellem fejlődését a legrégibb emlékektől kíséri végig. A mű eredetileg az Egyetemes Irodalomtörténet III. kötetében jelent meg 1907-ben. Voinovich a kelta őslakosság bárdjaitól, Merlin énekeitől és a pogánykori germán mondáktól indul, bemutatja a Beowulf-eposzt, Caedmon és Cynewulf vallásos költészetét, majd a normann hódítás utáni közép-angol korszakot. Taine szellemében az irodalmat a nép egész lelki és erkölcsi fejlődésének tükreként olvassa, korszakról korszakra haladva.
A könyv legfőbb témája, hogyan formálja egy nemzet történelme, hite és nyelve a maga irodalmát: a pogány mítoszok kihalása, a kereszténység térhódítása és a francia műveltség beáramlása mind nyomot hagy az angol költészeten. Jelentőségét az adja, hogy magyar nyelven nyújt világos, alapos áttekintést az angol irodalom egészéről, összekapcsolva a műveket koruk szellemi életével, s így máig értékes bevezetés e gazdag hagyományba.
How it begins
E munka először Egyetemes Irodalomtörténet III. kötetében jelent meg 1907-ben, de csak az újabbkori rész, a renaissanceon és reformatión kezdve. A régibb angol irodalom történetét ott Petz Gedeon írta meg. Teljesség kedvéért itt röviden ezt a kort is áttekintjük, az érdeklődőt egyszersmind Petz Gedeon ottani kitünő munkájára utaljuk. FRANKLIN-TÁRSULAT NYOMDÁJA. ELSŐ RÉSZ: KÖZÉPKOR. Taine Hyppolit az irodalmakat a népek érzése, gondolkodása, egész lelki fejlődése tükrének nézi, erkölcsi történetének; s példaképpen francia létére az angol irodalmat elemzi, mely szinte megszakítás nélkül virágzik, mert e nép ‚egész élete folytán igazán gondolkozott és igazán írt’. I. A LEGRÉGIBB EMLÉKEK ÉS AZ Ó-ANGOL KORSZAK. A szigetországban a pogány-kor óta folyvást virítnak a költészet virágai. Mikor a 400-as évek elején a római hódoltság megszünt, a kelta őslakosság törzsei egymás között hadakoztak; e csatákat megénekelték a bárdok, köztük Merlin (VI. század). Voltak alliteratiós varázsigéik, rhythmusos közmondásaik, törvényeik, jövendöléseik; a nép közt prózai mesék szárnyaltak (mabinogion). A kelta törzsek testvérharcában a skótok és piktek ellen a britek az Északi-tenger melléki anglik, szászok, jütek népét hívták segítségül. E harcokban vívta ki a kelta-részen mesés hírét a későbbi mondák Artus királya, lovagkörével. A szerencse a hódítóknak kedvezett; megtelepültek; anglik, szászok a VIII. században a be-becsapó dánok ellen Egbert alatt egészen összeolvadtak. Ők adtak e földnek nevet, lakóinak új nyelvet. Ez ó-angol nyelvben alig van kelta nyom, több a latin, van némi dán, alapjában germán. Magukkal hozták ős-mondáik magvait.
Text from Project Gutenberg, public domain.