Az egri csillagok (I. kötet)
Egy forró nyári napon két gyermek, Bornemissza Gergely és a kis Cecey Éva, a Mecsek erdejének egyik patakjában fürdik, amikor egy fél szemére vak török bukkan fel, és el akarja rabolni őket. Az 1533-as esztendőben járunk, amikor a magyar földet három úr — János király, I. Ferdinánd és a hódító török — osztja meg egymás közt. A kötet innen indítja útjára hőseit: a kovácsfia Gergely és a nemesi sarj Éva gyermekkori barátságát, kalandjait és a török veszedelem árnyékában formálódó sorsát, miközben elénk tárul a végvári Magyarország mindennapi élete.
Gárdonyi Géza regényének első kötete a magyar irodalom egyik legszeretettebb ifjúsági és történelmi olvasmánya. A hazaszeretet, a bátorság, a hűség és a felnőtté válás örök témáit szólaltatja meg, miközben hitelesen idézi fel a XVI. század gyötrelmes, mégis hősies korát. Azért is fontos mű, mert egyszerre tanít a magyar múltra és emberségre: megmutatja, hogyan nőnek fel egyszerű gyermekek a megpróbáltatások közt olyan emberekké, akik majd Eger várát védik. Lebilincselő meséjével nemzedékek óta hódítja meg az olvasókat.
How it begins
A patakban két gyermek fürdik: egy fiu meg egy leány. Nem illik tán, hogy együtt fürödnek, de ők ezt nem tudják: a fiu mindössze hét esztendős; a leány két évvel fiatalabb. Hogy a nap tüzesen sütött, ide vonultak az erdő vén fái közé. A patak itt kerek kis tóvá bővült, s magas zöld fü meg káka nőtte körül. De különben is csak kisvizü patak volt. Nem lehetett volna benne a korsót seholse megmeriteni. Eszük ágában se volt, hogy megfürödjenek. Először csak a lábukat mártogatták a vizbe, azután bele mentek térdig. Gergelynek megvizesedett a gatyácskája, hát ledobta. Aztán az ingét is ledobta. Egyszercsak ott lubickol meztelenen mind a kettő. Pacskolják a vizet; csurgatják az ujjuk hegyéről; meg-megsöprintik a viz szinét, hogy szinte porzik. Szabadon fürödhetnek: nem látja itt őket senki. A pécsi út jó messze van ide, s az erdő végtelen. Ha valaki meglátná őket, lenne is nemulass; mert a fiucska még csak hagyján, az nem urfi, de a leányka, az a tekintetes Cecey Péter úr leánykája, – kisasszony, – és úgy illant el hazulról, hogy senkise vette észre. Még igy csupaszon is látszik rajta, hogy úri leány: kövér, mint a galamb és fehér, mint a tej. Ahogy ugrándozik a vizben, a két kis hajfonat ide-oda röppen a nyakán. No bizony, nem szép haj: fehér, mint a kender; de gyereknek ilyen is jó.
Text from Project Gutenberg, public domain.