Don Quijote de la Mancha
Don Quijote de la Mancha egy szegény vidéki nemes, Alonso Quijano története, aki a lovagregények mértéktelen olvasásától elveszti józan eszét, és úgy hiszi, neki magának is kóbor lovaggá kell válnia. Felölti rozsdás páncélját, ócska gebéjének a Rocinante nevet adja, parasztlányt választ szíve hölgyéül Dulcinea néven, és hűséges fegyverhordozójával, a földhözragadt Sancho Panzával nekivág a világnak. Útközben szélmalmokat támad óriásoknak vélve, fogadókat néz váraknak, s lépten-nyomon vereséget szenved, miközben rendíthetetlenül hisz a lovagi eszmény nemességében.
Cervantes a középkori lovagság elavult intézményét és az erkölcsromboló lovagregényeket teszi nevetségessé, ám a gúny mögött mély emberség rejlik. A mű az ábránd és a valóság, az eszmény és a józan ész örök feszültségét bontja ki, miközben a hűség, a barátság és a meg nem alkuvó hit kérdéseit feszegeti. Az első modern regényként számon tartott alkotás éppen azért maradandó, mert hőse egyszerre nevetséges és tiszteletre méltó, bolond és bölcs.
How it begins
Hogy az ifju olvasó e művet – mint a mai kor szépirodalmi termékeitől sok tekintetben eltérőt – helyesen felfoghassa, s a világhírű regényt ezen átdolgozásban élvezhesse, néhány ismertető szóra van szükség, a mit mind a mű szerzőjéről, mind pedig e nevezetes munkájának czéljáról, irányáról e rövid s tájékozásul nyujtott előszóban kivánunk mondani. Miguel de Cervantes Saavedra, a roppant termékenységű spanyol irodalomnak egyik legismertebb nevü művelője, az 1547-dik év október havának elején született Spanyolország Alcaláde-Henares nevű városában. Első gyermekkorát szülővárosában tölté, s ugyanitt végzé első tanulmányait is, a mennyiben a Ximenes bibornok által 50 évvel azelőtt e városkában alapított egyetem az ő gyermek- és ifjukorában érte el virágzásának tetőpontját. Tanulói pályáját tovább részint Madridban, részint a salamancai egyetemen folytatta, s mindenütt oly szorgalommal és fényes sükerrel, hogy tanárai, különösen egy Lope de Hoyos nevű, Cervantesről mindig csak úgy emlékezett meg, mint az ő: „drága és különösen szeretett tanítványáról“. Tanulói pályája bevégeztével Aquaviva bibornok házához jutott kamarási minőségben, kit aztán rendes lakóhelyére, Rómába követett. Egy évvel utóbb azonban ezen tisztséget más pályával, nevezetesen a katonaival cserélte fel, mely pályáért mindig rajongott, melyen azonban sohasem láthatta érdemeit, bátorságát, teljes odaadását eléggé megjutalmazva. Élete folytában különösen nevezetes fordulópontot képez a törökök ellen az 1571.
Text from Project Gutenberg, public domain.