Az Atlasz-család
Az Atlasz-család Csiky Gergely egyik regénye, amely a 19. századi magyar társadalom életét rajzolja meg. A regény középpontjában az Atlasz-család áll, akiknek sorsában az író jellegzetes erényei mutatkoznak meg: a fordulatos, az olvasót megfogó mese, a csattanós jelenetek és az élesen megfigyelt, vérből és húsból gyúrt alakok. A cselekmény a vagyon, a társadalmi felemelkedés és a családi kötelékek feszültségeit bontja ki, miközben a szereplők ambíciói és szenvedélyei összeütközésbe kerülnek a kor erkölcsi viszonyaival. A történet a szerző színpadi tapasztalatát kamatoztatva pereg, mértéktartó melegséggel és iróniával.
A mű azért érdemel figyelmet, mert Csiky regényírói munkásságának egyik legjava darabja, amely színműveinek erényeit viszi át a próza világába. Témái — a polgári törekvés, a stréberség és a magyar társadalom betegségei — ugyanazt a kritikai élt hordozzák, amely drámáit, például a Proletárokat is jellemezte. Az író rendkívüli műveltsége, éleslátása és gondos szerkesztése minden során rajta hagyja bélyegét, így a regény nemcsak szórakoztat, hanem korképként is megőrzi értékét.
How it begins
Ilyen forma ártatlan csalogatások az Akadémiák jutalomtételei, melyek költői művekre tűzetnek ki. Szegényes irodalmi viszonyokra mutatnak. A jeligés levelekből ki-kibontakozik egy-egy név, s van nagy örvendezés, hogy itt valami olyan segittetett elő , a mi a nélkül nem lett volna, pedig ha hébe-hóba olyan név kerül ki a jeligés levélkéből, a melyik majdan az irodalomtörténetbe is belejut, azt bizonyosan kihámozta volna a napfény a ködből a nélkül is. De hogysem e fölött elmélkednénk, ismerjük el, hogy 1875-ben a Teleki-féle pályázatnál a nyertes « Jóslat » alkalmával egy név ugrott ki a gondosan lepecsételt kis borítékból, mely gyorsan bejárta az országot s azontúl vagy tizenhét évig folytonosan rokonszenvesen csengett-pengett, mint egy forgalomban levő aranypénz. Ez a Csiky Gergely neve volt. Ki ez a Csiky Gergely? Kérdezték mindenfelé, ámbár az ó görög történelemből vett darab nem volt jó, csupa romantika, csupa chablon a szerkezetben, a birálók egy része több kifogást emelt, csak a nyelvben és verselésben mutatkozott némi erő és a közönség ennek daczára megérezte, hogy valaki, a kire vártak, megérkezett . —Egy szemináriumi professzor Temesvárott,—beszéltek róla a beavatottak,—egy harminczhárom éves pap, pankotai örmény fiú. Ki hitte volna róla? A következő évben megint ő nyerte el a jutalmat és azután majd minden jutalmat ő nyert el.
Text from Project Gutenberg, public domain.