Ázsiai titkok, ázsiai emberek =
Ferdynand Antoni Ossendowski útleírása az „Állatok, emberek és istenek" világhírű szerzőjének tollából származik, és a háború előtti, tudományos megbízásból tett ázsiai expedíciók emlékeit eleveníti fel. A szerző Észak-Ázsia félreeső, a nagy országutaktól távol eső vidékeire kalauzolja az olvasót: a hatalmas Jenisszej folyam mentén, a Chulyma-Minuszinszk-pusztaság sós tavaihoz, a nomád tatárok, mongolok és pásztorok földjére. Megelevenednek a fekete jurták, a végtelen sztyeppék, a csodálatos állatvilág és buja növényzet, valamint a titokzatos szokások és sorsok, amelyeket az író 1899-es első szibériai útjától kezdve maga tapasztalt meg.
A mű a felfedezés és az idegen kultúrákkal való találkozás élményét állítja a középpontba, miközben a természet szépségét és kegyetlenségét egyaránt bemutatja. Témáiban felsejlik a cári hatalom elnyomása, a tatárok földjüktől való megfosztása és a civilizáció kétarcúsága. Ossendowski mesteri elbeszélőként rajzol meg egy tőlünk teljesen elütő világot, amely hol megható egyszerűségében, hol borzongató romlottságában tárul fel, és végig magával ragadja az ismeretlen iránt érdeklődő olvasót.
How it begins
Ez a könyv, bár korábbi eseményeket tárgyal, későbben jelent meg mint Ossendowskinak a közönség előtt magyar fordításban is ismert, világszerte emlegetett műve, amely «Állatok, emberek és istenek» címmel a bolsevikok elől való kalandos menekülésének izgató leírását tartalmazta. Ebben a könyvben még a háborút megelőző időben tudományos megbizatással tett utazások egyes részleteit kapja az olvasó és e korábbi események utólagos megírására Ossendowskit, a világhírre szert tett, megtámadott írót nyilván az a nagy siker buzdította, amely előbb említett könyvét kísérte. A területek és vidékek, amelyeket Ossendowski bejárt, itt Európa közepén éppen olyan ismeretlenek, emberei éppen olyan idegenek, az élet és a szokások éppen olyan titokzatosak, mint mindaz, amit menekülő útján látott. Északázsiának kevéssé ismert, a nagy országutaktól félreeső vidékeiről van szó csodálatos állatvilágukkal, buja növényzetükkel, mérhetetlen pusztaságaikkal, sok tekintetben különös embereikkel. A tárgy maga is lebilincseli azt, aki idegen világok, idegen szokások iránt érdeklődik és a mienkétől teljesen elütő, egyszerűségében majd szép és megható, de máskor kegyetlenségével és romlottságával borzongató és undorító életet Ossendowski mesteri módon ismerteti meg velünk. Az írónak minden erénye, amely első könyvét oly bámulatosan elterjedt olvasmánnyá tette, érvényesül ebben a munkájában is, amelynek megvan még az a szerencséje – vagy szerencsétlensége? – is, hogy tudományos vagy politikai okokból nem lehet szavahihetősége tekintetében vitát indítani. Az ilyen vitára, amely kétségtelenül csak előmozdította első könyvének kelendőségét, Ossendowski művének nincs szüksége.
Text from Project Gutenberg, public domain.