Apró bűnök
Apró bűnök, akárcsak Tormay Cécile más korai írásai, a századforduló úri világának szalonjaiban játszódik. A keretes elbeszélésben Lilla asszony egy öreg barátjának, Tamásynak meséli el egy „barátnője”, Clarisse történetét: a társaság ünnepelt szépasszonya rabul ejt egy divatos gavallért, ám a férfi szerelme hamar féltékeny zsarnoksággá torzul. Hódolóból kellemetlen testőr lesz, aki sorra le akarja szoktatni Clarisse-t épp azokról az apró bájairól és „hibáiról”, amelyekért egykor megszerette. Innen ered a menyasszonynak adott tanács: a kis hibákról nem szabad leszokni.
A kisregény finom iróniával és könnyed szalontónussal boncolgatja a szerelem, a hiúság és a birtoklásvágy lélektanát. Tormay éles megfigyeléssel mutatja meg, hogyan fordul a rajongás féltékenységbe, s hogyan próbálja a férfi a maga képére formálni a nőt. A mű azért is érdekes, mert a női kacérság és a társasági képmutatás mögött a női önazonosság megőrzésének kérdését feszegeti — kedvesen szórakoztató, mégis elgondolkodtató korrajz.
How it begins
A két barátnő már vagy egy félórája búcsúzott egymástól a küszöbön. Tamásy ez alatt végigpróbált valamennyi ülőhelyet Lilla asszony bájos kis boudoirjában. Közbe-közbe pedig jóakaró indiskréczióval nézegette meg az iróasztalon a fényképeket s húzgálta ki a könyvjelzőket a sárgafedelű regényekből. Az előszobából üde női hangok hallatszottak be hozzá. Amazok odakinn olyan zavartalanul nevettek, beszéltek, mintha ő a világon se lenne. Egyszerre érdeklődve pillantott fel. Tisztán hallotta Lilla anyáskodó szavát. Menyasszony barátnőjét oktatta: – Édes kicsikém, még egy utolsó tanácsot búcsúzóul… Ha meg akarod őrizni a vőlegényed szerelmét, az istenért, valahogy le ne szokjál apró hibáidról… Fojtott suttogás hangzott… Csapódott az ajtó s Lilla visszatért a szobába. – Ugy-e nem haragszik, hogy egyedül hagytam? – mondotta, mialatt kedveskedve fordult öreg barátjához. Szerette őt, mint a hogy általában szerették ezt a kedves embert a nőtársaságban, mert minden asszonynak arról tudott beszélni, a ki azt az asszonyt véletlenül legjobban érdekelte. – Nos, nem válaszol? – kezecskéjét Tamásy felé nyújtotta. De ő, mintha meg se hallotta volna szavát, fennhangon kezdte szőni gondolatait: – Hiába, érthetetlen lény az asszony, se logikája, se emberismerete, se… – Rólam szól ez a meleghangú személyleirás? – kérdezte Lilla s kaczagva vetette magát a karosszékbe. – Magáról és minden asszonyról! – pattant fel a férfi boszusan. – Mondja csak, mire való volt az, hogy egy menyasszonynak olyan tótágast álló tanácsokat adjon az esküvője előestéjén.
Text from Project Gutenberg, public domain.