Arany mesekönyv
Benedek Elek „Arany mesekönyve” a nagy magyar mesemondó egyik legszebb gyűjteménye, amelyben a világ meséinek kincseit önti gördülékeny, élőszót idéző magyar nyelvre. A kötet lapjain keleti és európai történetek elevenednek meg: a nyitó elbeszélésben egy szegény bagdádi hordár három csodaszép, titokzatos nővér – Szobeida, Szafia és Amina – pompás palotájába kerül, ahol különös lakoma és még különösebb titkok várnak rá. Innen bontakoznak ki a pazar, fordulatos kalandok, varázslatok, próbatételek és meglepő sorsfordulók, amelyek lépésről lépésre tárják fel a szereplők rejtett múltját.
A mesék mélyén időtlen igazságok húzódnak: a vendégszeretet és az okos szó becsülete, a kíváncsiság ára, a titok megőrzésének kötelessége, valamint a jó és a rossz örök küzdelme. Benedek Elek nemcsak szórakoztat, hanem nevel is, miközben megőrzi a népmesék báját és bölcsességét. A kötet épp ezért nemzedékek óta kedves olvasmány, amely gyermeket és felnőttet egyaránt a képzelet aranykapuján vezet át.
How it begins
Csakhamar egy elzárt kapu előtt állott meg a nő, kopogtatott, mire kinyílt a kapu. Egy hosszú fehér szakállú ember állott a kapuban, annak a nő pénzt adott, az öreg ember pedig szó nélkül egy nagy korsó finom bort adott át. – Tedd a kosárba, – mondotta a nő a hordárnak. Aztán egy gyümölcsös- és virágosboltba mentek, hol a nő különféle fajta almát, körtét, narancsot, citromot, mirtust, liliomot, jázmint s mindenféle illatos virágot vásárolt. Innét a mészárszékre mentek, hol huszonöt font húst vettek, aztán mentek tovább s össze-visszavásárolt a nő uborkát, borecetet, diót, mogyorót, mandulát s mindenféle süteményt. – Na, asszonyom, – mondotta a hordár, mikor a kosár szinültig telt, – ha előre tudom, hogy ennyi mindent vásárol, lovat, vagy még inkább tevét hoztam volna magammal. A nő nevetett a hordár tréfás mondásán, de nem szólt semmit, csak intett, hogy kövesse. Még sok mindenféle apróságot összevásárolt, aztán egy pompás palota előtt állottak meg, melynek a kapuja elefántcsont volt. A nő kopogtatott a kapun, s hát azt egy olyan szép nő nyitotta ki, amilyen szépet a hordár még nem látott. A feje szédült, a szeme káprázott a nagy gyönyörűségtől: tiszta csuda, hogy a kosarat ki nem borította. A kapun belől nagy előcsarnokba léptek, onnét széles udvarba, melyet nyílt erkély vett körül s a fényes palota több pompás szobájába nyílt.
Text from Project Gutenberg, public domain.