A Bakony (2. kötet)
A Bakony második kötetében Eötvös Károly tovább szövi a hírhedt bakonyi betyár, Sobri Jóska köré font legendát. A szerző sorra veszi a Sobriról keringő mende-mondákat — hogy előkelő nemes ifjú, gróf Vay József vagy éppen Schober Jóska nevű érseki huszár lett volna belőle —, és személyes ismereteire, korabeli forrásaira támaszkodva cáfolja a tévedéseket. Számba veszi Sobri huszonhét társának nevét, álneveik különös szokását, sorsukat: a sümegi, veszprémi, soproni akasztófákat, a lápafői ütközetet, ahol maga Sobri is elesett. A puszta tényeket folyamatosan ütközteti a néppé vált legendával.
A mű a betyárromantika és a történeti valóság feszültségéből él. Eötvös anekdotázó, élőbeszédszerű hangon idézi föl a reformkori Dunántúlt, a csárdák, pandúrok és szegénylegények világát, miközben higgadt forráskritikával óv a túlzásoktól. Jelentősége abban áll, hogy egy nemzeti folklórrá nemesedett alakot emberközelbe hoz, és megmutatja, miként születik a mítosz a valóságból — tanúságot téve a magyar vidék emlékezetéről és elbeszélő hagyományáról.
How it begins
(Szépfaludi Ö. Ferencz uj közlése Sobriról. – Szigeti József szinművészünk nem ismerhette Sobri dolgait. – Sobri társainak végzete. – Az álnév. – Tudásom forrásai. – Kisfaludy Sándor. – A billegei csárda.) Ki volt hát Sobri? Ezt a kérdést veti föl a jó Vasárnapi Ujság mult heti száma. (1905. évi novemberben.) Nem először vetődik föl ez a kérdés. Sobri eltünt régen, közel hatvankilencz esztendeje. Ma már öreg ember az is, a ki akkor született. Ha Sobri élne: ma már közel járna a századik esztendőhöz. A kérdés érdekes. Különösen érdekes volt hatvan-hetven év előtt. A Bakony vidékén, Pápán, Győrben, Veszprémben egykor sokan úgy voltak meggyőződve, hogy Csuzy János előkelő nemes ifju s nagybirtokos volt Sobri. A Duna-Tisza vidékén s Pesten is százan esküdtek arra, hogy az igazi Sobri nem volt más, mint gróf Vay József, a hires gazdag Vay Ábrahámnak, Borsod jeles alispánjának és követének, Máramaros főispánjának, a később gróffá lett tekintélyes főurnak másodszülött fia. Vakmerő, délczeg, kalandos természetü hires lovas Józsi gróf: ez lett volna Sobri Jóska. Mindez üres mende-monda. Egyik se Sobri volt. Most Szépfaludi Ö. Ferencz uj névvel áll elő a Vasárnapi Ujságban. Azt mondja: Kopácsy József esztergomi érseknek és primásnak még veszprémi püspök korában volt egy kuktája s később daliás huszárja, valami Schober Jóska nevü. Ez 1837-ben szerelmi viaskodás közben agyonütött egy őrmester katonát, azután megugrott s bakonyi hires betyár lett Sobri Jóska néven.
Text from Project Gutenberg, public domain.