Különféle magyarok meg egyéb népek
Mari néni, a városszéli tejesasszony élete egy fekete mokány ló, Bársony körül forog, amely hat éven át hűségesen húzza a tejeskocsit a városba. Amikor az állat hirtelen megbetegszik és elpusztul, a kis család egzisztenciális válságba kerül: hatvanegy forintba kerülne egy új ló, és a megbízhatatlan, italra hajlamos férj, Sütő János kezébe pénzt sem lehet adni. Végül egy jólelkű cukrász ad becsületszóra kölcsönt, hogy a tejhordásból törlessze. Az új ló megvétele azonban csak újabb fordulatok és bajok kezdete a szegény nép mindennapi küzdelmében.
Tömörkény írása a századforduló alföldi, szegedi tanyavilágának kisembereit, tejeseit, kofáit és mesterembereit állítja a középpontba. Meleg humorral és pontos megfigyeléssel ábrázolja a babonát, a hiteléletet, a sors béketűrő elfogadását és az embert állathoz fűző kapcsolatot. Jelentőségét a hiteles népi nyelv, a tájszavak és a részvéttel teli, mégis ironikus hang adja, amely máig az egyik leghűbb krónikása ennek az eltűnt világnak.
How it begins
A tejesasszony, a Mari néni, már napok óta egyre sűrűbb aggodalommal tekintett a lóra, bizonyos Bársony nevezetűre. Ez a ló nem volt öreg állat, ellenben mindig jó és kitartó szolgálatú; most hat éve vették andrásnapi vásárkor épen hatvanegy forinton. Nem is ez volt a neve, mert ráctól vették, az meg a Jancsi néven nevezte, de mert a tejesasszony urának a neve is János, már mint Sütő János, hogy ne legyenek ketten egy néven, a lovat azontúl Bársonynak hívták. Jó kis fekete mokány volt, nem bánta; a ló az új névhez hamarább hozzászokik, mint az ember (ép ezért jutott e névváltoztatás ki neki s nem Sütő Jánosnak). A ló tehát megvolt hat esztendőn át a kis városszéli háznál és végezte azt a dolgát, amire alkalmazták: húzta be a tejeskocsit a városba, meg vissza. Ezt igen terhes foglalkozásnak nem lehet mondani, vannak súlyosabb fajtájú munkák is. Azt lehetett volna hinni, hogy el lesz benne valami tíz esztendeig. De nem így történt. Betegséget kapott valahonnan, mert hiszen az előfordul, hogy a legjobb egészségek is hirtelen rosszra válnak. Mondani nem mondta ugyan, mert nem mondhatta, hanem az ételt már többé nem kívánta, a vizet sem óhajtotta, az itatóvályúba csak belefújt s félre fordította a fejét. A szeme nézése is egészen más volt s a kocsi előtt bár igyekezett, de már nem haladt.
Text from Project Gutenberg, public domain.