Ne bántsuk egymást: Ujabb tréfák
A költő egy kávéházban üldögélve könnyeit egy csészébe gyűjti, amikor megjelenik a titokzatos John Devil, aki havi hatszáz dollárért rendel a különös folyadékból. A pénz csábításában a költő hamarosan rájön, hogy könnyei elapadtak – a jólét kiölte belőle a bánatot –, ezért sóval és hamuval kotyvasztott pótszerrel csapja be a megrendelőt, majd gyárat alapít, és nagyban szállítja a hamis érzelmeket politikusoknak és fejedelmeknek. Ezt a groteszk nyitókarcolatot a kötetben fürdő-monológok, abszurd ötletek és csípős jelenetek sora követi, mind Karinthy jellegzetes humorával átszőve.
Az 1921-es gyűjtemény Karinthy tréfáinak újabb darabjait sorakoztatja fel, s a szerző mestere a látszólag könnyed anekdotába rejtett kíméletlen társadalomkritikának. A kötet az emberi képmutatást, a pénz mindenhatóságát és az őszinte érzelmek áruba bocsátását figurázza ki, miközben mulattat. Éppen ettől időtálló: a nevettető abszurditás mögött komoly kérdés rejlik arról, mennyit ér az érzés, ha eladható.
How it begins
A költő kényelmesen leült a kávéház asztala mellé, maga elé húzta a csészéjét, egy szem cukrot tett bele, aztán sírni kezdett. Szépen, egyenletesen sírt, előbb a jobbszeméből, aztán a balszeméből, a csészét ügyesen alátartotta. Mikor tele lett a csésze, megtörülte szemeit a szalvétával, fölkavarta a csészét és jóízűen szürcsölgetni kezdte. A szomszéd asztalnál magas, hórihorgas úr ült és figyelmesen nézte a költőt. Egyszerre fölállt és átlépett az asztalához. – John Devil vagyok – mondta röviden. – Az ördög? – kérdezte a költő kiváncsian. – Családi viszonyaim talán nem tartoznak ide – jegyzete meg a hórihorgas úr hidegen. – Egyébként üzletember vagyok és üzleti ügyekben járok Budapesten. Mit csinál ön itt? – Láthatja. Uzsonnázok, sőt mondhatnám ebédelek. – És ez mind eredeti? A költő vállat vont. Mr. Devil fölemelte a csészét, megszagolta, bemártotta egyik ujját és megízlelte. Bólintott, aztán megnézte az óráját. – Félóra mulva utazom Manchesterbe. Nem szeretem a hosszú tárgyalásokat, tehát egészen kurtán megteszem önnek ajánlatomat. Ön szállít nekem ebből a folyadékból havonta két-három litert, literenkint hatszáz dollárért. A pénzt manchesteri gyáram bank-osztálya folyószámlára utalja ki önnek havonta, előre. Az első részletet már e hó elején megkapja. Küldeményét legkésőbb jövő hó tizenötödikére várom. Ajánlom magamat. John Devil eltűnt és a költő megdörgölte szemeit. – Butaság – mondta idegesen. Elsején azonban pontosan megkapta a jelzett összeget.
Text from Project Gutenberg, public domain.