Modern költők: Külföldi antológia a költők arcképeivel
Modern költők: Külföldi antológia a költők arcképeivel a világlíra hangját szólaltatja meg magyarul Kosztolányi Dezső válogatásában és fordításában. A kötet a legkülönfélébb korokból és nemzetekből gyűjti egybe a verseket – amerikai, francia, német, olasz, spanyol, szláv, északi, sőt japán, kínai és török költőket is –, mindegyikük arcképével és rövid életrajzi bevezetőjével. A versek nem irányok, iskolák vagy időrend szerint sorakoznak, hanem úgy, hogy egyik a másikat emelje; a rendező elv egyedül a szépség.
A gyűjtemény fő gondolata, hogy a „modern lélek” minden nyelven és minden tájon közös: ha a nyelv kérgét lehántjuk, az idegenség megszűnik, és a líra éppoly egyetemesen érthetővé válik, mint a zene. Kosztolányi a műfordítást nem másolásnak, hanem önálló alkotásnak tekinti. A kötet azért fontos, mert egy nemzedék nyelvújító törekvését tükrözi: a magyar költői nyelvet hajlékonyabbá, gazdagabbá csiszolni az idegen remekművek erejével.
How it begins
Ez a könyv az új lírát szólaltatja meg. Félve írom le: majd az egész világ líráját. Hogy mi az új líra, azt inkább érezzük, mint tudjuk. Vannak itt költők, akik már kétszáz év óta halottak és hiányoznak innen olyanok is, akik ma élnek és minden versüket lármás irodalmi siker követi. De aki átolvassa a könyvemet, észreveszi, hogy bizonyos szempontból minden benne szereplő költő egytestvér. A faj, a vérmérséklet, a földrajzi hely – az egyéniségük – különbözőképpen színezi a verseiket. Túl ezeken azonban mindnyájan találkoznak abban, amit „modern lélek“-nek nevezünk. Ez a modern lélek köt össze velük. Csak a nyelvük tette őket érthetetlenné. Ha a nyelv kérgét lehántjuk, az idegenségük megszűnik. Az új kultúrával mind erősebben kidomborodik a líra általános emberi volta is. A líra majdnem minden ember számára annyira érthető, mint a muzsika. És ez megnyugtató. Megnyugtató, hogy a sok millió halandó nem áll némán egymással szemben, közölni tudja a keletkezése pillanatában ijedelmesen-egyéni érzéseit, amelyeknek színe és súlya ugyanolyan és ugyanannyi Tokióban, Madridban és Konstantinápolyban, mint Párisban, Krisztiániában és Budapesten. Tíz évig dolgoztam a könyvem anyagán. Magán a könyvön alig egy évig. Az a tíz év, amíg a magyar köntösbe öltöztetett versek kötetté nőttek, az új magyar irodalom háborús korszaka volt. Azok, akikkel együtt küzdöttem az új líráért, hasonlóan sokat fordítottak.
Text from Project Gutenberg, public domain.