Michelangelo élete
Romain Rolland életrajzi esszéje a reneszánsz egyik legnagyobb alkotójának, Michelangelo Buonarrotinak belső világát tárja fel. A könyv a firenzei Museo Nazionale „Győző” szobrából indul ki: a győztes, aki elfordul diadalától, maga a mester életének jelképe. Innen bontakozik ki a komor, fanatizmustól és lángelmétől fűtött Firenze és Itália képe, s benne a művész alakja, aki teremtésre és győzelemre született, mégsem kívánta a győzelmet. Rolland nyomon követi a szenvedést, amely Michelangelo lényének legmélyéből fakad, és végigkíséri egész életét.
A mű nagy témája a tragikus ellentét a hősies géniusz és a beteljesülésre képtelen akarat között – egyfajta hamleti meghasonlás. Rolland elutasítja a hamis idealizmust: nem hibátlan hőst állít elénk, hanem a maga gyengeségében is szeretetre méltó embert. A szenvedés és az öröm egyaránt szent, hirdeti, mert ezek formálják a világot és a nagy lelkeket. Ezért marad ma is megrendítő olvasmány bárkinek, aki szembe mer nézni az élettel olyannak, amilyen.
How it begins
A firenzei Museo Nazionaléban van egy márványszobor, amelyet Michelangelo a Győzőnek nevezett el. Szép testű mezitelen ifju, alacsony homlokán göndör hajjal. Kiegyenesedve áll és térdét szakállas fogoly hátára helyezi, aki meggörnyedve úgy nyujtja fejét előre, akár egy bika. De a győző nem néz reá. Ahelyett, hogy lesujtana, megáll, elfordítja szomorú száját és tétova szemét. Karja vállához hajlik vissza. Hátraveti magát; nem kivánja már a győzelmet, megutálta. Győzött. Le van győzve. A heroikus Kétségnek ez a képe, ez a tört szárnyú Győzelem, amely Michelangelo valamennyi műve közül egyedül maradt a mester haláláig firenzei műhelyében és amelylyel Daniele da Volterra, gondolatainak letéteményese, ravatalát diszíteni akarta, – ez maga Michelangelo, ez egész életének jelképe. * * * A szenvedés végtelen, minden alakot magára ölt. Oka hol a dolgok vak zsarnoksága: a nyomor, a betegségek, a sors igazságtalanságai, az emberek gonoszsága. Hol magában a szenvedő lényében gyökerezik. Ebben az esetben nem kevésbbé szánalomraméltó és nem kevésbbé végzetes; mert az ember nem választhatta meg lényét és sem élni nem kívánt, sem annak lenni, ami. Ez a szenvedés volt Michelangelo osztályrésze. Megvolt az az ereje, megvolt az a ritka szerencséje, hogy küzdelemre és győzelemre volt teremtve. Győzött is. – De ő nem kivánta a győzelmet. Nem ezt kivánta. – Hamlet tragédiája! Megrenditő ellentét egy hősies géniusz és egy akarat között, amely nem volt az, parancsoló szenvedélyek és egy akarat között, amely nem akart!
Text from Project Gutenberg, public domain.