Ipolyi Arnold népmesegyüjteménye; Magyar népköltési gyüjtemény 13. kötet
Ipolyi Arnold, Nagyvárad későbbi tudós püspöke, fiatal nevelőként fogott hozzá a magyar néphagyomány gazdátlan kincseinek megmentéséhez. A Kisfaludy-Társaság 1846-os, a magyar mythologia megírását célzó pályázata terelte figyelmét a népköltésre: Grimm Jakab nyomdokain haladva, az írott kútfők gyér adatait a nép élő emlékezetéből kívánta kiegészíteni. Ez a kötet a tíz éven át, saját utazásai, tudakozódásai, barátai és ismeretlen falusi mesemondók — földmívesek, vénasszonyok, gyermekek — közreműködésével összegyűjtött regéket, meséket, szokásokat és babonás hiedelmeket tárja az olvasó elé, több mint háromszáz számban.
A gyűjtemény a magyar népmesekutatás egyik alapvető forrása, a hazai folklorisztika hőskorának tanúsága. Megőrzi a kereszténység felvétele után is évszázadokon át fennmaradt pogány mythoszi emlékek nyomait, s a néphagyomány eredetiségét és gazdagságát dokumentálja. Jelentősége nemcsak a megmentett szövegekben rejlik, hanem abban is, hogy Ipolyi a magyar tudományt a Grimm testvérek európai színvonalú gyűjtő- és kutatómunkájához kapcsolta.
How it begins
Ipolyi Arnoldot, Nagyvárad néhai tudós püspökét a Kisfaludy-Társaság avatta mesegyüjtővé. Midőn a Társaság a magyar népköltés gazdátlan kincseinek megmentésére 1844-ben mozgalmat indított, a fiatal – alig 20 éves – Ipolyi még nem fejezte be Nagyszombatban megkezdett, Bécsben és Esztergomban folytatott papi tanulmányait. Ezért a Magyar Népköltési Gyüjtemény régi folyamának »Népdalok és Mondák« czímű 1846-ban megjelent I. kötetében még nem szerepel a gyüjtők között. Nem szerepelt a következő két kötet névsorában sem. Ennek az oka abban rejlik, hogy figyelmét a népköltésre tulajdonképpen nem is az országos gyüjtési mozgalom, hanem a Kisfaludy-Társaság ama pályázata terelte rá, amely ugyancsak 1846-ban a magyar mythologiát kivánta megiratni. Midőn Ipolyi papi tanulmányait befejezte, báró Mednyánszky Alajos házánál vállalt nevelőséget. A vágvidéki mondák összegyüjtéséről és kiadásáról hires főur gazdag könyvtárát már alaposan ismerte, midőn a pályázat szövegében ezt olvasta: »Mit lehet a régi bel- és külföldi krónikákból s egyéb emlékekből, valamint a hagyományokból, némely babonás erkölcsökből s végre a nyelvben található nyomokból a pogány magyarok vallási hitéről és szertartásairól bizonyosat, vagy hihetőt kivonni?« Alább pedig tüzetesebben tovább fejtve: »Maradtak-e fenn, s mely nyomai a régi hitnek népünk babonás nézetei és szokásaiban?« A fiatal nevelő nyomban tisztában volt azzal, hogy a pályázat hirdetői Grimm Jakab német mythologiáját tartották szem előtt. Vállalkozót kerestek, aki a régi irott kútfők gyér adalékait nálunk is a néphagyomány élő emlékeiből fogja kiegészíteni.
Text from Project Gutenberg, public domain.