Eredeti népmesék
Hol volt, hol nem volt, élt egyszer egy vak király, akit semmilyen orvos nem tudott meggyógyítani. Egyetlen gyógyír létezett a bajára: egy távoli ország aranytollú madarának gyönyörű éneke. A király három fia közül a két idősebb elindul a csodás madárért, ám az út veszélyei helyett egy csárdában tivornyázzák el az apjuktól kapott tizenkét szekérnyi kincset, és évekig haza sem térnek. Végül a legkisebb, legbátrabb királyfi kel útra, hogy felkutassa elveszett bátyjait és megszerezze a gyógyító madarat, hűséges öreg szolgája kíséretében.
A mese a magyar népmesekincs jellegzetes darabja: a legkisebb fiú próbatétele, az önfeláldozó szeretet és a hűség diadalmaskodik a kapzsiság és a gyávaság fölött. Arany László gyűjtése a szóbeli hagyomány eleven, ízes nyelvét őrzi meg, miközben az emberi helytállás és a családi kötelék örök igazságait meséli el. Jelentőségét az adja, hogy a 19. századi magyar folklórgyűjtés egyik korai, mértékadó munkája.
How it begins
Hol volt, hol nem volt, még az óperencziás tengeren is túl volt, volt a világon egy vak király. Mindenféle orvosok-doktorok próbálták meggyógyítani, de mind hiába, egyik se ment semmire. Maga a király tudott volna ugyan egy orvosságot a szemének, de azt senkinek se mondta meg hogy mi; akárki kérdezte tőle, csak azt felelte, hogy mihaszna mondja meg, mikor úgy se tudják megszerezni? Volt ennek a királynak három egészen felnőtt legény fia. Ezek egyszer összebeszéltek, hogy akárhogy-mint, de kitudják az apjoktól, hogy mi az az orvosság, s megszerzik neki. Bement hát hozzá a legöregebbik, megállt az ajtóban, elkezdett beszélni, mondván: „Felséges király atyám! én most azért jöttem hogy megkérdezzem felséges király atyámtól, mitől gyógyulna meg a szeme, mert mi hárman összebeszéltünk, hogy azt az orvosságot, ha az életünkbe kerül is, megszerezzük.“ A király erre nem szólott egy szót se; hanem volt előtte az asztalon egy nagy kés, azt felkapta, úgy vágta a fia felé, hogy alig tudott előle félreugrani, a kés meg megállott a diófa ajtóban. Erre a királyfi úgy megijedt, hogy mindjárt kiszaladt a házból. Másnap a középső királyfi ment be, de az is épen úgy járt, mint a bátyja, ez is kiszaladt a szobából.
Text from Project Gutenberg, public domain.